Az elején leszögezem hogy nem vagyok irodalom és költészet kedvelő, még csak nem is szerettem soha egy percre sem. Sőt, Mityával már többször meg akartuk fejteni a rejtélyt, hogy ünnepelt költőink miért voltak mind beteg, perverz, szerencsétlen, skizoid alkatok. Életemben két vers fogott meg eddig úgy igazán, az egyik Petőfitől az Alföld, a másik pedig Tóth Árpád Esti sugárkoszorújának utolsó versszaka. Tudod, a "mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés..."
Most mégis picit kiállnék mellettük, bár tényleg minimálisan, hiszen sikerült őket a legaljához hasonlítani. Reggel battyogok le éppen a kék metróba kómásan, amíg egy Radnóti idézetet nem tolnak az arcomba, alatta Dopeman kommentárral. Nah, mondom.. a vén strici, ez jó lesz:D (Kép alant.)
Az idézet semmi extra, Dopi maci viszont durván odacsap. Azt mondja: "Amit én csinálok, sokkal direktebb kapcsolatot teremt a közönséggel, mint Radnóti és kortársainak költészete. Úgy érzem a rap folytatja azt ami régen a költők dolga volt...stb"
Egy mondatban: Szóval értem hogy a Megbaszlak, a Lopni, a Strici visszatér és társaik zseniális, mélyen szántó zenék és abszolút közvetlen kapcsolatot teremtenek a közönséggel, de mégis valahogy durvának hangzik a vulgáris, max röhögésre elég, alja, szleng szöveget összemosni az azért egyértelműen adni akaró és valódi, mély érzésekről szóló, gondosan megválogatott, összetett sorokal.
Dopeman a Kartellel együtt lassan abbahagyhatná az észosztást, így 40 fele már tényleg fájdalmas, valószínűleg nekik is. A kocsma/étterem nyitás talán jelenthet anyagi kiutat, utána aztán had felejtsük el az ilyen fontoskodó megjegyzéseket és emlékezzünk rájuk csodás nosztalgiával a 90-es évekből.
Arról meg aki ezt a plakátot megtervezte és pénzt kapott rá valahonnan, külön postban kéne írni.
Végezetül két 5 csillagosnak értékelt videó a szerelemről úgymond. Hiába, a rap csak viszi tovább amit elkezdtek annó...s csak viszi, viszi.
Felesszük bolygónkat, ez nem kétséges, mint ahogy az sem, hogy a Föld népessége egyre nő. 2050-re a becslések szerint 9,5 milliárdnyian leszünk, ennyi ember élelmezésére pedig már biztosan nem találunk művelés alá vonható területeket. Egyes víziók szerint a globális élelmezési problémákra nincs más megoldás, mint a Mátrix című sci-fiből ismert, tartályokban egymás mellett, millió számra vegetáló emberek mintájára létrehozni a nagyvárosok égig érő, a természetes környezetet kizáró, lebegő ültetvényeit - állítja egy amerikai mikrobiológus. Valóban a felhőkarcoló farmoké lenne a jövő? Egyes nagyvárosokban talán igen, ám ezek a farmok nem tölhetik be a mezőgazdaság egyik alapvetően fontos szerepét: nem segítenék a vidéki közösségek fennmaradását - nyilatkozta az [origo]-nak Wynne Wright, a Michigan Egyetem agrárszociológusa.
Ajánlat
Századunk legnagyobb betegsége a klímaváltozás 820 millió ember egészségét a malária, 6 milliárdét a korábban érintetlen területeken is pusztító dengue-láz, 4 milliárd emberét pedig a nagyvárosok szegénynegyedeinek nyomorúságos körülményei veszélyeztetik a nem is olyan távoli jövőben.
A fejlődők már lehagyták Budapestet,Brazília, India, Kolumbia, Ghána nagyvárosaiban egyre inkább megszokott látvány a veteményeskert a felhőkarcolók árnyékában, a melegház a nyomornegyedben, vagy a szántóföld a vasúti töltés mellett. Ez a városi mezőgazdaság, melynek Budapesten még a csírája sem létezik. A főváros egyelőre nem lát fantáziát a dologban, pedig az [origo]-nak nyilatkozó környezetvédő szerint a városi lét jó pár problémáján segíthetnének a városi búzamezők.
A Földön már ma is mintegy 1,2 milliárd ember küzd alultápláltsággal, s ez a helyzet India, Kína és más országok népességének növekedésével csak romlani fog. Ahhoz, hogy lépést tartsunk az évszázad közepéig előre jelzett 2,3 milliárdos népességnövekedéssel, a jelenleg megtermelt mennyiség háromnegyedével kell növelni az élelmiszertermelést - figyelmeztetett októberben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO). A jelenlegi mezőgazdálkodási eljárásokkal ez annyit tesz, hogy újabb Brazília méretű területet kell művelés alá vonni, ennyi újabb megművelhető terület pedig egyszerűen már nem áll rendelkezésünkre.
A mezőgazdászok technooptimista része egyre intenzívebb, egyre nagyobb hozamot eredményező eljárásokban látja a jövőt, például génmódosított fajtákban, erősebb vegyszerekben, magasabb fokú gépesítésben. Mindezek korántsem adnak megnyugtató választ a klímaváltozás okozta kihívásokra. Sőt, nyilvánvaló, hogy az újabb és újabb területek művelésbe vonása sem megoldás, hiszen a szükséges erdőirtások csak még tovább fokozzák a fölmelegedést.
Felhőkarcoló farmok
Mindezekből kiindulva a mezőgazdaságban radikális változás szükséges - vonja le a következtetést a Scientific American októberi számában Dickson Despommier, a Columbia Egyetem mikrobiológus professzora, aki merőben új megoldásban, a "függőleges farmok"-ban látja a jövőt. Despommier érvelése szerint a függőleges gazdálkodás egy csapásra megoldaná a felsorolt gondok nagy részét. Elgondolása első ránézésre meghökkentő, de a professzor szerint megvalósítható. A függőleges farmokban egyesül a modern várostervezés, a megújuló energiaforrások használata, a nagyvárosi foghíjtelkek hasznosítása, az üvegház-technológia és a helyi élelmiszer-értékesítés.
Az intenzív növénytermesztésben évtizedek óta alkalmazott talaj nélküli termesztés során a növények tápanyagellátását nagyrészt vagy teljes egészében tápoldatozással valósítják meg. A hidrokultúrás termesztésben a növények kémiailag semleges, könnyű, jó vízáteresztő-képességű közegben - például perlitben, vermikulitban, Magyarországon kőzetgyapotban vagy szivacspaplanban - fejlődnek, amelyekhez a tápanyag a csepegtetett vízzel jut el. Hazánkban ilyen közegben főként zöldségeket, illetve virágokat termesztenek. Gyakorlatilag a tápközeget is kiküszöböli az úgynevezett "tápködkultúra", avagy aeroponika, amelyben a növény gyökerei a levegőben lógva, a levegő nedvességéből szívják föl a tápanyagot.
Vízkultúrák A vízkultúrás eljárást 1929-ben fejlesztették ki, és a II. világháború idején már több mint 3000 tonna zöldséget állítottak elő ezen a módon a szövetségesek számára. Manapság a hidrokultúra a nagytermelők között népszerűbb, mint valaha: egész évben termeszthetők zöldségek, a termést nem veszélyeztetik aszályok vagy áradások, a hozam maximalizálható, s ami szintén fontos, a termelő a helyi klimatikus viszonyoktól és termőföld-adottságoktól függetlenítve magát oda telepíti a "földjét", ahol neki a legkedvezőbb, csak víz- és energiaellátás szükséges - írja a Scientific American-ben Despommier. A világ jelenleg működő, egyik legnagyobb ilyen "farmja" az Arizonai-sivatagban található: az Eurofresh farmjai több mint egy négyzetkilométeren, egész évben ontják magukból a paradicsomot, uborkát és paprikát.
Látszólag egy gond maradt, a szállítás, erre jelenthetne megoldást, ha a vízkultúrás farmok beköltöznének a nagyvárosok magasházaiba. Despommier elképzelése szerint olyan épülettömbök magasodhatnak, amelyekben egyenként 30 emeleten készülnek a jövő zöldségei, de a hozzájuk kapcsolódó vízkultúrás központokban például halat, rákot is tenyészthetnek. A függőleges farmok a természeti világ folyamataitól szinte tökéletesen elkülönülő, zárt rendszert alkotnának, amelyben a keletkező hulladék az energiatermelésben újrahasznosul. A világ számos nagyvárosában állnak kihasználatlan, rossz környezetük, korábbi ipari hasznosításuk miatt máig kihasználatlan területek, a háztetőkről nem is beszélve, amelyek ideális terepei lehetnek a vertikális farmoknak New Yorktól, Párizson át Hongkongig. Ilyen méretekben a függőleges farmok az igazán fenntartható városok rendszerét ígérik - vélekedik Despommier. A szennyvíz például, kellő tisztítás után öntözővízzé válhat (csupán New Yorkban, napi négymilliárd liternyi szennyvíz termelődik), a szilárd hulladék pedig - a zöldségek fogyaszthatatlan részeivel együtt - elégve, egy erőműben áramot szolgáltatna a gazdaság számára.
A függőleges farmok megvalósíthatóságát már Amerika, Európa és Ázsia több egyetemén is vizsgálják, és ha a nagy agrotechnológiai cégek is beszállnak, elindulhat a prototípusok tesztelése, kezdetben öt emeleten vagy szerényebb méretekben lakóházak, kórházak és iskolák tetején.
Szemirámisz függőkertje A görög történetírás szerint Szemirámisz függőkertjét i.e. 600-ban az újbabiloni uralkodó, Nabukodonozor emelte a sivatag közepén, hogy az oázissal felvidítsa feleségét, Amüthiszt, aki erdőkkel borított hegyek közül érkezett. A "függőkert" elnevezés félrefordítás eredménye; ez a teraszos kertrendszer valójában hatalmas pillérek tartotta, boltozatos tér felett emelkedett. Az egyes teraszok közötti, ötméteresre becsült szintkülönbség, valamint az építmény alatti kút és a hűvös alagútrendszer biztosította a növények nap- és vízszükségletét. Léteztek vagy sem, az ókori világ hét csodája közé is beválasztott babilóniai függőkertek több mint két és félezer éve sarkallják az embert: kertet építeni, növényt termeszteni lehetetlennek tűnő körülmények között is. (A témáról bővebben lásd a hg.hu korábbi cikkét.)
Despommier víziójában egy 30 emeletes épületben, mindössze 600 ezer négyzetméreten, hathetente lehet szedni a salátát, de még az olyan lassú növények, mint a kukorica vagy a búza (amelynél a vetéstől az aratásig 3-4 hónap telik el) is évente 3-4-szer arathatók - mindez 50 ezer embert láthatna el zöldséggel, gyümölccsel, de akár tojással és hússal is. Kalkulációi szerint egy háztömbnyi vertikális farmegység 30 emeleten, szintenként 20 ezer négyzetméteren, 16 betakarítással számolva, évente 971 hektárnyi haszonnövényt állíthat elő. Despommier erősen számít a szuperhibridekre és a genetikailag módosított változatokra, például az eredetileg a NASA számára kifejlesztett törpe búzára és törpe kukoricára. Terveiben a felső szinteken hidroponikus növények, lejjebb a fenti növények hulladékán élő csirkék és halak élnének. A nitrogént és egyéb tápanyagokat az állati hulladékból és a tisztított, kezelt szennyvízből nyernék.
Ami a vertikális farmok energia- és vízigényét illeti, Despommier a megújuló energiára épít. Izlandon, Olaszországban, Új-Zélandon vagy akár Kelet-Afrika egyes területein bőséges geotermikus energia áll rendelkezésre. A melegebb éghajlatú országokban a napenergia optimális kihasználására a 2-3 emeletes, 50-100 méter széles, de több kilométer hosszú, napelemtáblás épületek lennének alkalmasak, az óceánparti, szeles területeken pedig a szél energiáját befogva lehet vertikális farmokat működtetni.
Társadalmi szempontok
Az általuk ígért előnyök mellett a vertikális farmok számos kérdést vetnek fel, amelyekkel az ilyen farmok tervezésekor nemigen számolnak - nyilatkozta az [origo]-nak Wynne Wright, a Michigan Egyetem professzora, az USA-ban nemrég kiadott Harc az élelmiszerért (Figh over food) című tanulmánykötet szerkesztője. Az új termesztési stratégiák szükségességét gyakran indokolják a globális népességnövekedéssel, ám nem teszik hozzá, hogy a népesség nem egyenletesen elosztva növekszik a Földön: azokban az országokban - Kína, India és a fejlődő világ más államai - ahol a népesség robbanásszerűen növekszik, lehet létjogosultsága egy efféle modellnek - magyarázza Wright. Nem feltétlenül ilyen megoldásokra van szükség azonban Európában és általában a nyugati társadalmakban, például az Egyesült Államokban, ahol bőséggel áll rendelkezésre megművelhető terület. A nagyvárosokat tekintve is eltérő lehet a helyzet: Japánban például, ahol igen kevés a termőföld, még indokolt lehet a "felfelé törekvés", ám Amerika nagyvárosaiban, például New Yorkban élelmiszertermelés alá vonni egy ingatlant korántsem lenne gazdaságos döntés.
Ráadásul, a vertikális farmok elképzelése azt sugallja, mintha a mezőgazdaság egyedüli haszna az élelmiszertermelés lenne, ami igen szűk értelmezés. Egy-egy vidék lakosságának, közösségeinek, családjainak életképessége szorosan összefügg az ott működő mezőgazdálkodás sikerességével. És itt el is jutottunk az agrárium döntő kérdéséhez: a vertikális farmok voltaképpen magát a gazdálkodót is helyettesítenék, és a teljes termesztést külső "szakemberek" kezébe adnák. Ha mindezt számításba vesszük, kiderül, hogy a vertikális farmok egy olyan megoldást kínálnak, amely társadalmilag nem fenntartható - lehet, hogy több élelmiszert termelnének és csökkentenék az ökológiai lábnyomunkat, de nem segítenék a vidéki közösségek és térségek fennmaradását - mutat rá Wright.
A városi kerteké a jövő
A megoldás valahol félúton lehet. A világ legnagyobb ipari élelmiszertermelő országában, az Egyesült Államokban gomba módra szaporodnak azok a kezdeményezések, amelyek a helyi termesztést és az élelmiszerek helyben történő vásárlását tűzik ki célul. Egyre több metropolisz, New York, Chicago, Philadelphia és Boston is támogatja a "városi farmerek" tevékenységét: városi területeket engednek át hasznosításra, a termelőket támogatásokkal, adókedvezménnyel segítik. Hasonló a helyzet Európa néhány nagyvárosában is, Stockholm, Koppenhága, Malaga vagy Zürich például a közösségi kiskertek művelését támogatja, ahol a lakók kis parcellákon, közösen kertészkedhetnek, a virágok mellett zöldséget és gyümölcsöt termesztenek saját szükségletükre. A francia főváros hosszú távú városfejlesztésében kiemelt szerepet kap a mezőgazdaság: a 2050-re vonatkozó tervekben, több helyen megfogalmazódik, hogy a mezőgazdaság váljon részévé a város életének. A megszűnő ipari zóna helyére, a város köré új mezőgazdasági gyűrűt vonnának, de az is felmerült, hogy a csatorna felé, a Szajna mentén 200 kilométeres mezőgazdasági folyosót hozzanak létre. (A városi mezőgazdaság feléledéséről a Tudatos Vásárlók cikkében bővebben olvashat.)
Chicago városa támogatja a városi mezőgazdálkodást és a termelői piacok újrahonosítását
Nem kérdéses, a városi élet fenntarthatóvá tételéhez elengedhetetlen, hogy az élelmiszerfogyasztás helyéhez minél közelebb kerüljön az élelmiszertermelés: ez egyszerre tehermentesítené valamelyest a vidéki térségek élővilágát, csökkentené radikálisan az élelmiszerszállítás brutális költségeit, és teremtene vonzó munkalehetőséget és élhető életformát a városokban - ebben úgy tűnik, mindenki egyetért. Abban azonban, hogy ehhez valóban a Despommier által felvázolt hús- és növénygyárakon át vezet az út, megoszlanak a vélemények.
Kis országunk is csatlakozott azon jómódú nyugati államok előkelő társaságába, ahol úgy tűnik van kereslet 1 napos oda-vissza chartert indítani Finnországba, Lappföldre a mikluás bácsihoz. Reggel hétkor már száll fel a gép Ferihegyről, este 10-re már itthon is van. Közben meg bizony nem Szent Miklós sírját mutogatják, viszont "az egynapos programcsomag fő attrakciója a Télapóval való találkozás, amely olyan élményekkel teszi gazdagabbá a gyermekeket, amelyek egész életükben meghatározóak lesznek. A rénszarvasokkal és husky kutyákkal történő szánhúzás, a motorosszán szafari felnőttek számára is remek szórakozás." Ahogy nézem, még egy lapp sámán ceremóniára is elvisznek, sőt ajándékvásárlási lehetőség is adott.
Lássuk az árakat. A felnőtt ticket ára 130 000 Ft, ez talán kicsit húzósnak hangzik, viszont a gyerekjeggyel mindent kompenzál a szervező cég, hiszen ők mindössze 120 000 Ft-ért kapják "életük meghatározó élményét".
Nem akarok durva szavakat használni és mindenféle lejárt közhelyt puffogtatni, de abban biztos vagyok, hogy aki erre az útra be tud vagy be akar fizetni, az az egyszer volt igazi Szent Miklós bától csak egy csokor virgácsot kapna.
Jah és nem vágom hogyan sikerült a finneknek kisajátítaniuk az egész franchise-t, már nagyon sokan kötik hozzájuk a dolgot mindenestül, pedig a ilyen orosz, déli végekről indult az egész. Ügyes azért.
hát már ne is haragudjatok de ezeken beszartam..:D ma találtuk őket, és ami összeköti őket nem más mint a Dalai láma, "Az egyetlen igaz országunk,Mária országa" és egyéb
A képen Kevin Federline látható. Ő ugye eleinte Britney táncosfiúja volt, aztán gyermekének az apja lett, csak éppen az anyuka összeomlása után a bíróság nála helyezte el a kis lurkót. Britney azóta is havi 30 millió forintnak megfelelő összeget fizet neki gyerektartásként.
Nem is mondanék mást, csak nézzétek meg a képet. Megcsinálta.
Egyik általam leginkább kedvelt politológus Török Gábor nagy örömömre rászánta magát ,hogy blogoljon. Ajánlom mindenkinek, én is bőszen olvasom. Egészen érdekes fejtegetések sora olvasható itt. Főleg különböző forgatókönyveket vesz sorra a választások kimenetelét illetően. Foglalkozik az MSZP jövőjével, a kis pártok esélyeivel, legutóbb pedig a Jobbik lehetséges második erővé válásáról írt. Aki kicsit képben akar lenni az esélyeket illetően annak ajánlom.
Újra jöttek ki nagyon jó zenék szerencsére, sajnos nem mindegyikhez van rendes klip, de azért ez a zenékből semmit sem von le.
Elsőként régi kedvencem az Atreyu új albumát mutatnám be röviden. Congregation of the Damned címmel jelent meg a hetekben és nem is csalódtam, noha előző lemezük a Lead Sails Paper Anchor nekem örök kedvenc(ezáltal 10/10) marad, így az újat kénytelen vagyok egy 10/9-re lehúzni. Mivel a zenekar 2 kitőnű gitárossal (Dan Jacobs,Travis Miguel) rendelkezik és az előző albumon talán virtuózitásuk némileg visszafogottab volt, nem ért meglepetésként, hogy sokkal szólisztikusabb számok születtek. Noha főleg a régi "nagyok" voltak rájuk hatással(Megadeth, Iron Maiden), akiknek zenéje a haladó kor számára talán kicsit elavultabb, a hangzás és a hangszerelés, valamint a fiatalbb generációkra jellemző lendület abszolút élvezhetővé és szerthetővé teszi az általuk favorizált klasszikus rockot és metált. Íme egyik személyes kedvencem az új albumról:
Egy nagy visszatérő is jelentkezett, mondhatni egy legendás zenekar az Alice in Chains.
Az Alice in Chains (AIC) egy népszerű seattle-i rockegyüttes, amely 1987-ben alakult. Azóta közel 30 millió albumot adtak el világszerte, ezzel a Nirvana, a Soundgarden és a Pearl Jam mellett a műfaj egyik legsikeresebb, és egyben legelismertebb zenekara. Fénykorát a zenekar a grunge térhódításának időszakában élte a 90-es évek elején, közepén. Feloszlásukat sajnos ugyanolyan szomorú dolog jelentette ,mely a Nirvánáét is, énekesük Layne Staley halála, így a zenekar 2002 után úgy tűnt befejezte. 2005-ben azonban egy jótékonysági koncert keretében újra fellépet a zenekar, azóta megtalálták új véglegesnek tűnő frontemeberüket is William DuVall-t ,akivel hosszas hallgatás után elkészítette a zenekar új albumát a Black Gives Way to Blue-t. Aki esetleg meg akarja nézni a zenekart, annak november 27-én lehetősége lesz rá, ugyanis a Pecsában lépnek majd a deszkákra. Némi kedvcsináló:
Harmadikként álljon itt egy olyan banda, mely már régóta létezik ,ám csak most jutott el pdáig, hogy kiadja debütáló lemezét. Ha sorra vesszük a tagokat ez talán nem is meglepő, hiszen a Dead by Sunrise tulajdonképpen egy project zenekar. Az éeneks nem más mint a Linkin parkból jól ismert Chester Bennington ,akinek éeneksi nagyságát szerintem külön ecsetelni nem kell, a két gitáros pedig a nu metál időkből jól ismert Orgy zenekar zenei agytrösztjei(az azóta Julien-K nevű formácóban tevékenykedő) Ryan Shuck és Amir Derakh. Stílusát tekintve talán alternatív rock-nak, vagy amolyan post-grunge dolognak lehet leírni, de tulajdonképpen ahogy az a mai zenékben megszokott ,rndekívül sok stílus keveredik zenéjükben. Íme:
Osváth Lacika:
Hovány tisztességes. MUHAHAHAHAHAA!
Azon felül hogy Kecskemét egyik, ha nem a legszarabb munkahelyének tulajd... (2011.05.22. 08:46)Feel the difference
:
...a társkeresőkön
am iszonyatXDD (2010.08.29. 13:07)Miért?
.Nitro.:
@az igényes szórakozás híve: Igen mindenkiinek joga van a pihenéshez, de a világon mindenhol vannak zajos és ... (2010.07.12. 23:46)Kecskemétnek nem kellenek a fiatalok
bsteve:
Igazad van, ez inkább olyan paródia vb, ha egy emlékezetes, akkor az a bírói mulasztások miatt van... sajnálo... (2010.07.06. 10:20)Távol Afrikától
Marcobaily:
Érdeklődéssel és eléggé meglepve olvasom a hozzászólásokat, ám lehet az én hibám de még mindig nem értem a sz... (2010.07.04. 17:05)Kecskemétnek nem kellenek a fiatalok
az igényes szórakozás híve:
@.Nitro.: Csak magamat tudnám ismételni, de ha ennyire különbözőek a nézeteink akkor felesleges is.
Meglehet... (2010.06.25. 16:56)Kecskemétnek nem kellenek a fiatalok
.Nitro.:
@az igényes szórakozás híve: van bennem elég igényesség ahhoz hogy tudjam hogy kell szórakozni. Nem is a Joke... (2010.06.25. 01:19)Kecskemétnek nem kellenek a fiatalok
Az elején leszögezem hogy nem vagyok irodalom és költészet kedvelő, még csak nem is szerettem soha egy percre sem. Sőt, Mityával már többször meg akartuk fejteni a rejtélyt, hogy ünnepelt költőink miért voltak mind beteg, perverz, szerencsétlen, skizoid alkatok. Életemben két vers fogott meg eddig úgy igazán, az egyik Petőfitől az Alföld, a másik pedig Tóth Árpád Esti sugárkoszorújának utolsó versszaka. Tudod, a "mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés..."
Kis országunk is csatlakozott azon jómódú nyugati államok előkelő társaságába, ahol úgy tűnik van kereslet 1 napos oda-vissza chartert indítani Finnországba, Lappföldre a mikluás bácsihoz. Reggel hétkor már száll fel a gép Ferihegyről, este 10-re már itthon is van. Közben meg bizony nem Szent Miklós sírját mutogatják, viszont "az egynapos programcsomag fő attrakciója a Télapóval való találkozás, amely olyan élményekkel teszi gazdagabbá a gyermekeket, amelyek egész életükben meghatározóak lesznek. A rénszarvasokkal és husky kutyákkal történő szánhúzás, a motorosszán szafari felnőttek számára is remek szórakozás." Ahogy nézem, még egy lapp sámán ceremóniára is elvisznek, sőt ajándékvásárlási lehetőség is adott.
Elsőként régi kedvencem az Atreyu új albumát mutatnám be röviden. Congregation of the Damned címmel jelent meg a hetekben és nem is csalódtam, noha előző lemezük a Lead Sails Paper Anchor nekem örök kedvenc(ezáltal 10/10) marad, így az újat kénytelen vagyok egy 10/9-re lehúzni. Mivel a zenekar 2 kitőnű gitárossal (Dan Jacobs,Travis Miguel) rendelkezik és az előző albumon talán virtuózitásuk némileg visszafogottab volt, nem ért meglepetésként, hogy sokkal szólisztikusabb számok születtek. Noha főleg a régi "nagyok" voltak rájuk hatással(Megadeth, Iron Maiden), akiknek zenéje a haladó kor számára talán kicsit elavultabb, a hangzás és a hangszerelés, valamint a fiatalbb generációkra jellemző lendület abszolút élvezhetővé és szerthetővé teszi az általuk favorizált klasszikus rockot és metált. Íme egyik személyes kedvencem az új albumról:
Az Alice in Chains (AIC) egy népszerű 
Harmadikként álljon itt egy olyan banda, mely már régóta létezik ,ám csak most jutott el pdáig, hogy kiadja debütáló lemezét. Ha sorra vesszük a tagokat ez talán nem is meglepő, hiszen a Dead by Sunrise tulajdonképpen egy project zenekar. Az éeneks nem más mint a Linkin parkból jól ismert Chester Bennington ,akinek éeneksi nagyságát szerintem külön ecsetelni nem kell, a két gitáros pedig a nu metál időkből jól ismert Orgy zenekar zenei agytrösztjei(az azóta Julien-K nevű formácóban tevékenykedő) Ryan Shuck és Amir Derakh. Stílusát tekintve talán alternatív rock-nak, vagy amolyan post-grunge dolognak lehet leírni, de tulajdonképpen ahogy az a mai zenékben megszokott ,rndekívül sok stílus keveredik zenéjükben. Íme:
Utolsó kommentek