Ha nem is ennyire magasztosan, de azért tényleg csak megtörtént, ma a Hirös Liga alapszakaszának utolsó fordulójában a CaféFiesta, a több Tompát is papíron soraiban tudó Vákum csapatával mérkőzött. Sajnos a papíront lényeges hozzátennem, mert a pályán csak Jánosi kollégával sikerült összefutnunk, mivel Allen és pilaf nem tudott megjeleni a mérkőzésen.
A meccset a rövidebb kispaddal rendelkező Vákum nyitotta jobban, de a védekezés váltás eredményeként a félidőre elfogyott az előnyük. A második félidő egyértelmű C.Fiesta főlénnyel indult, aminek eredményeként a végjátékra megnyugtató 10 pontos előnnyel fordulhattak. Ekkor azonban megállt a C.Fiesta lendülete, és a rengeteg elrontott büntető(a Fiesta ismeretlen új kisembere, egyik alkalommal még a gyűrűt sem találta el, gyenge igazolás *szerkesztő*) eredményeként, 3 pontal nyerte csak a meccset a rutinossabb és talán szerencsésebb C.Fiesta, az elfáradó Vákummal szemben.

A mérkőzés után sikerült elkapnunk a C.Fiesta egyik új játékosát egy gyors értékelésre:
T: Gratulálunk a sikeres bemutatkozáshoz! Hogyan kerültél a csapathoz? Elégedett vagy-e a mai találkozóval?
M: Köszönöm a srácok nevében is, nagyon fontos győzelem volt ez számunkra! Az ereménnyel mindenképpen elégedettek vagyunk, de a játékunk sajnos nem működött tökéletesen. Rengeteget készültünk a meccsre, nagyon szerettünk volna bizonyítani a szurkólóinknak, és természetesen magunknak is. Az ilyen győzelmek hitet adnak, hogy jó úton járunk, és megéri ennyit dolgozni a sikerért. Visszatérve első kérdésedhez, régóta csapat nélkül voltam, és felmerült a lehetősége, hogy ebben az igazán meleg hangulatú kis csapatban megkaphatnám a lehetőséget. Örömmel és nagy megtiszteltetést érezve csatlakoztam hozzájuk.
T: Milyen volt a meccs belűlről? Tényleg ennyire szoros volt, mint azt az eredmény mutatja?
M: Még ennél is szorosabb...Elég szeszjárta levegőben indult a csata, nyílván a sok másnapos és/vagy kocsmából érkező játékos miatt is. Köztudottan sportszerű életet élő csapatunk nehezen is vette fel a ritmust a hazaira fűtött csarnokban, de aztán szerencsére összeállt a védekezés, és új magasemberünk pontosabb megjátszásával sikerült megfordítanunk a mérkőzést. A végén majdnem elaludtunk az eremény tartásában, de szerencsére sikerült megtartani az előny egy részét. Szerencsénk volt, hogy az ellenfél nagyon gyors és nagyon képzett mezőnyemberei nem találták meg a saját ritmusukat, bár ebben része volt a védekezésünknek is. Másik szerencsénk, hogy az ellenfél dobógépe Jánosi, ismét hajnalig tivonyázott, és talán ezért is, de rossz dobóformát mutatott ma. Ha jól halottam kicsapongásai miatt, prémium megvonásra is számíthat klubjától, ami nem bírta el az ő pontjainak, és Látos ellentmondást nem tűrő palánk alatti játékának a hiányát.
T: Hogyan tovább, mik az idei célok?
M: Én ugyan újonc vagyok ebben a pattináns, nagy múltú klubban, de azt mondhatom egyértelmű, hogy idén is csak a bajnoki cím lehet a cél. Vannak nálunk esélyesebb csapatok, de mindenki tudja, hogy az igazi csata csak a rájátszásban várható, ami még mesze van. Továbbra is az eddigiekhez hasonló alázatos munkával megyünk előre, a java még most jön...
T: További sok sikert nektek!
M: Köszönjük, rohanok, mert a fiúk már elmentek a meccs utáni sztreccsingre a szomszédos Tiffany edzőterembe és nem szeretnék lemaradni!