Na gyorsan találtam már két kritikát a tegnapi koncertről,az egyik szokásos indexes fanyalgós értelmetlen,a másik meg egy quartos szintén fanyalgós,de azért nézzétek meg.

Szóval kezdjük az elején. 18 óra előtt pár perccel érkeztünk a helyszínre,ahol mégcsak alig 100-150 ember várakozott a kapunál, jóllehet olyat is olvastam különböző fórumokon,hogy sokan kora délután kimennek. És bár lehet,hogy ki is mentek,nem volt rá szükség mert a kapunyitásra is (19 előtt vmikor) még mindig csak max 1000 ember lehetett a kapuknál,bár ezek a legdurvább fanok nyílván,köztük mi is:) A beengedés igazán kellemes volt,szokásos sikítások(nem tőlem) után az extázisba eső tinilánykommandótól a harmincas üzletemberekig mindenki az életéért rohant be az arénába,vagyis csak a belső kapukig jutottak,ahol is kérték a jegyeket. Itt aztán már volt gyilkolás,falhoz és/vagy ajtóhoz préselés,üvöltözés. Az egyik külföldi(kurva sokan voltak) meg is jegyezte szellemesen,hogy "oo yeah this is balkan". És bár nem vagyok meggyőződve,hogy Bukarestben vagy épp Szófiában élve bejutottam volna,azért volt benne némi igazság.
Na szóval nagy nehezen bejutottunk,és még egy jegymutatás után már bent is voltunk a küzdőtéren,ahol egy szép sprintet levágva(előtte pisi) egészen a 4-5.sorig jutottunk,ami utólag nézve egy kibebaszott jó hely volt. Az egyetlen baj az volt,hogy csupán 19 óra múlt pár perccel,és legjobb esetben is 4 óráig nem mozdulsz onnan,szóval se kaja se pia,se semmi. Ebbe szépen lassan bele is törődtünk,majd 20:00 után pár perccel jött is az előzenekar,egy bizonyos Albert Hammond Jr. és bandája. Semmi extra,szokásos brit poprock,de legalább eltelt az idő. Gyorsan végeztek majd rövid(fél órás) színpadrendezés után meglepő módon jó kis Jay-Z szólalt meg,majd egy kis Kék Duna-keringő,amire sokan elkezdtek táncolni,hahaha sztem tök jó volt:)
Ezután pedig megszólatak az első ismerős dallamok,ahogy várni lehetett kezdésnek az új album első száma a Life In Technicolor szólt,ezután egy vérszegény Violet Hill majd gyorsan lenyomták az előző albumok legnagyobb slágereit,névszerint Clocks,In My Place és persze Speed Of Sound. Nem kell mondani a 15 ezer fős nép tombolt,örjöngött dehát kezdeni tudni kell. Természetesen a színpadon minden volt ami kell,fények,labdák,gömbök,egy old school tv,a háttérben pedig egy szabadságharc eszményi csatajelenetét vezető félmeztelen nőszemély,amit ti is láthatjátok:)
A frenetikus nyitás után aztán jöttek szépen sorban a várva várt számok,régi is,új is. Drága Chris Martin már a 2.szám után annyira izzadt,mint egyesek az iskolai kórusfellépések alkalmával,és bár ki volt rakva neki pár törölköző ezeket még véletlenül se használta:)
A mintaszerűen felépített koncertet egy két meglepő húzással pedig még élvezetesebbé tették; többször kijöttek a színpad két szélén,a közönség felé benyuló kifutóra(ott volt tőlem 1 méterre(najó 2) Chirs(L)),itt sikerült is az egyik alkalommal CM-nak lefejelni a gitáros Johnny Bucklandet,de aztán jót röhögtek rajta:) Később ezen kifutón játszottak pár számot átdolgozva,az egyik mellettem álló fan szerint olyan "tiestosan". De fasza volt ez is.
Sajnos aztán közeledett a koncert vége,ám először még a srácok levonulást színlelve átfutottak az ülőhelyek egyik távoli szektorába,ahol is egy kisebb hangrobbanás után nyomtak le pár számot,az ott ülők legnagyobb örömére.Az egyik számot pedig nem CM,hanem a dobos-énekes-gitáros-üstdobos-mindenes Will Champion énekelte,természetesen bombasikerrel.
Szintén a vége felé volt az egyik legjobb rész,amikor is a Lovers In Japan szám végén többezer színes papírpillangó hullott a tömegre,amely teljes extázis közepette az ég felé tarott kezekkel próbálta elkapni a kis pillangókat...csöpp csöpp űű
Két levonulás majd visszatérés után pedig utoljára megszólt még a Politik és a Yellow,amolyan igazi odabaszós zárásként.

Amikor kedves whizz barátom még 2003-ban mondta,hogy figyelj Pál van egy tök jó kis együttes izé Coldplay,nagyon fasza meg minden,még nem gondoltam volna,hogy életem legjobb koncertélményét pont ők fogják jelenteni,dehát nem tagadom,így volt. Lehet fanyalogni az indexen,de ez akkor is egy kibaszott jó koncert volt,és akik szeretik a Coldplay-t,maximálisan kielégülve távozhattak az arénából,ahogy jómagam is.

Hogy a kapunyitási terror után ne múljon el az este igazi "magyaros" dolgok nélkül,arról a metró gondoskodott.A totálisan tömött megállóba már lejutni se lehetett,majd a metró megérkezése után a már ismerős élet-halál harc kezdődött a bejutásért,természetesen anyázások közepette,és több 8 napon túl gyógyuló sérüléssel. Mindezt úgy,hogy pár perc múlva jött a következő szerelvény,melyre vígan felfértünk szerencsére,és még most is élünk.
(képek:index.hu)