„A valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, és van valami köze az igazsághoz.”
"Ezekkel a szavakkal ajánlotta az eredetileg filmforgatókönyvnek készült könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter. Sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. A Kissé elmosódva című, stílusában itt-ott Rejtő Jenő-i ízeket felvonultató háborús memoárt a szerző több mint száz, fekete-fehér fotója illusztrálja.
Robert Capa (1913–1954) magyar származású, amerikai fotóriporter és haditudósító 1936-ban a spanyol polgárháborúban készített, A milicista halála című fotójával lett világhírű. Utolsó riportját az indokínai harcokról készítette. A vietnami Thai Binhben aknára lépve vesztette életét.
Tekintélyes hagyatékából (felvételeinek száma 70 ezer körül mozog) 88 fotó ma a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdonában van."

Tegnap sikerült megvennem a könyvet és tényleg kurva jó!:) Két rövid részt le is írnék, azt hiszem át lehet érezni milyen is volt egy igazi magyar piás a háború kellős közepén:
"...A győzelem élvezetes volt és  halálosan kimerítő. A nap folyamán öregasszonyok százai csókoltak minket végig Tunisz utcáin, ás tömérdek pohár bort kellett felhajtanunk. Egy hatalmas, modern épületben kellemes lakást találtunk, ahol befejezhettük riportjainkat és elkezdtünk amúgy istenigazából ünnepelni. Ital bőségesen került a Gestapo lefoglalt raktárából, úgyhogy dalos torkunkat nem kellett féltenünk a kiszáradástól.
Éjfél körül megdöngették az ajtót, és egy feldúlt francia polgártárs rontott be a lakásba. -Messieurs! - bődült ránk. - Önök három hónapig bombáztak minket minden áldott éjjel. Ez még rendben van. Most viszont azt mondják, itt a béke, és a feleségem meg a kislányom aludni szeretnének.
Lecsurgattunk egy pohát német konyakot a vitézül ellenálló francia torkán, és megígértük neki, hogy holnaptól kezdve már egészen biztosan béke lesz.
A győzelem másnapossága többnyire gyötrelmesen heves. Számunkra a háború pillanatnyilag befejeződött. A piánk az utolsó kortyig elfogyott, és az apák minden takarosabb tuniszi lányt szobafogságba tartottak." :)

vagy egy rövid példa mekkora geci is volt:
" Másnap délelőtt az Antifasiszta Idegenvezetők Egyesületének frissiben megválaszott elnöke körülfuvarozott minket a szigeten (...) Ráadásul részletesen ismertette velünk a kollaboráns idegenvezetők névsorát, és nyomatékosan kérte, hogy mihelyt visszatérünk, azonnal tartóztassuk le őket. Délután a Kollaboráns Idegenvezetők Szövetségének elnöke ajándékozott meg bennünket egy láda öreg konyakkal. Az ajándékot elfogadtuk, az ajándékozót feljelentettük az elhárításnál" :D

És még írhatnék sokat, kb az egész könyv ilyen, úgyh csak ajánlani tudom!
 

Ludwig Múzeum - MÜPA

Robert Capa kiállítás
2009. július 03. - 2009. október 11.

részletek itt , index cikk róla itt

whizzel mi ott leszünk!