Durres után már Tirana hívogatott minket, és bár a csoport egyik része szkeptikus volt a fővárossal kapcsolatban, mégis sikerült őket rávenni, hiszen Albánia nem Albánia Tirana nélkül. A két város között jó kis autópálya épült, így alig 20perc után ott is voltunk, ám a város határában már elkezdődtek a dugók. Innentől jó fél óra, és sőforjeink rátermettsége kellett hozzá, hogy épségben jussunk be a főtérre. Parkolóhely hiányában leraktuk gyorsan a kocsikat az út szélén, majd 10perces villámlátogatás után már haladtunk is tovább Elbasan felé. (tiranai főtér panoráma nagyban itt   )

Kisebb kavarodások után sikerült kiverekedni magunkat Tiranából, majd Elbasan felé vettük az irányt. Egy kaptatós 50-60km-es szerpentin után érkeztünk meg a város előtti hegyhez, ahonnan a csodás Albán Krómművek és a város távoli panorámája tárult elénk.  

Bár a Krómművek megért volna egy külön fejezetet, mi mégis haladtunk tovább dél felé, hiszen sűrű volt még az aznapi program. Alig 100km múlva (közte 50km friss,ropogós autópálya szerűséggel) már meg is érkeztünk a Fier melletti Apolloniába, az egykoron híres ókori város megmaradt romjaihoz.

Az Apollonia melletti hegy tele van bunkerekkel, aki megmondja hány db bunker van a képen,ajándékot kap!!