Erre a télre már külön készültünk, ugrásra készen vártuk az aktuális odacsapós Ryanair akciót. Nem volt úticél, csak annyit tudtuk, hogy menni akarunk, de nincs sok szabink, s tonnányi zseton se rá, viszont minél messzebbre kellene.:)
Mivel a fapadosok azért annyira nagyon nem komálják Ferihegyet, s a legkeményebb téli akciója mindig a Ryanairnek van, tudtuk, hogy átszállással kell operálni, legalábbis próbálkozni.
Egy egész este ráment, de sikerült kihozni 14 000-ből olyan repjegyet 5 napra, hogy aztán magunk is meglepődtünk a létezésén.
Budapest - Bristol 1500 Ft (péntek este-Ryanair)
Bristol - Marrakech 1500 Ft (szombat dél- Ryanair)
Marrakech- Madrid 3000 Ft (szerda reggel- Ryanair)
Madrid- Budapest 8000 Ft (szerda éjjel- Wizzair)
5 nap tehát, és a legnagyobb poén az, hogy ha egy hetet maradunk, akkor vissza BP-re is lett volna 3000 Ft-ért átszállásos jegy Bristolon keresztül. De hát szabadságok ugye, így csak 3 nap megy rá.
Pénteken meló után, 5-kor indulás. Cserkész cimborákkal mentem, és habár le volt "foglalva" a couchsurfinges szállás Bristolban, találkoztunk egy másik cserkész ismerőssel a gépen, aki leszállás után lezsírozta az ő vendéglátóival, hogy hadd menjünk mi is.
Jól hangzott a dolog, mert valami helyi mértékkel mért ultra olcsó helyen akartak vacsizni. Rettegtünk az áraktól, többször megjöttünk már a fontból úgy durván, aztán a végén berosáltunk, de nem azért, mert drága volt. Igényes, füstmentes pub, kiszolgálással. A csapolt sör korsója 99p, meleg kaják meg 1000-1500 Ft között. Hatalmas tömeg volt persze, kb. mint a Morrisons2-ben 9 előtt, amikor még 500 a koktél. Akárhogy is, álmomban sem gondoltam, hogy az Egyesült Királyságban létezik hazai árszínvonalú hely.
Iszonyúan berúgtunk aznap este, a vendéglátó srác jóarcnak bizonyult, méltó társként itta le magát, a végén már sztiptíz bárba akart menni. A barátnőjével viszont csúnyán összeveszett emiatt, s a dolgokat tetézte, hogy kedves barátom részegen összehányta a lakásukat éjszaka, ágyneműstől, ahogy kell. Reggel aztán korán keltünk, körbe akarunk kicsit nézni Bristolban, teli van ugyanis "d" kategóriás látnivalókkal, ki nem hagynám.:). Ami a dolog pikantériája, hogy a vendéglátók még aludtak mikor elmentünk, mi csak a "kontakt" srácnak szóltunk, hogy akkor szia és bocs, de össze van hányva pár dolog.:)
Nem volt lelkes, ahogy mi sem büszkék erre. Ilyen szemétséget nem sikerült még soha csinálni senkivel, furdal is a lelkiismeret. Tesóm azért írt pár sort nekik, megkereste őket Facebookon. Nem válaszoltak.
Azóta Klaudiát, a vendéglátónkat csak "hálátlan dögnek" hívjuk magunk között.:D
Nah de a bristoli séta senkiben nem hagyott mély nyomokat, hideg is volt, esett az eső, a gépünk meg jó 4 órás utazással szintén 1500-ért repített minket át Afrikába déltuán 4-re. Nem volt olyan meleg mint vártam, olyan 25 fok körüli hőmérséklet fogadott.
Mivel nem a mainstream látnivalókra utaztunk, dobtuk Agadirt, Casablancát, Fest, Meknest és a többieket, azonnal béreltünk egy autót és vágtunk át sebtében az Atlasz egyik 2200m-es hágóján, hogy aludni már Ouzazaratében tudjunk, ami már hivatalosan is sivatag, Szahara, meg minden ami ezzel jár. A kocsi amúgy 30 euro volt egy napra, negyed tankkal adták, korrekt minden, kis 5 ajtós Kia.
A hotel, amit kivettünk "Oziban", egy 5 euros, kellemesen lepukkant, de melegvizes hely volt. Ár/értékben kívánnivalót nem hagyott maga után, de pusztán értékben azért bőven.:)
Másnap kocsiba be, irány az algír határ előtti utolsó bástyája az országnak: M'ahmid. Az odautunk a Draa folyó völgyén keresztül vezetett, marsbéli tájon, oázisokkal, hihetetlen kősivatagokkal, irdatlan szegény falvakkal, ahol tényleg a víz a legnagyobb kincs.
Megérkezvén kitűzött városunkba, befűzött minket egy dzsipes jóember egy, a mi pénztárcánkkal mérve drága, de jól hangzó programra. 50 euro/fő, 4x4-el bevisznek a dűnékbe úgy rendesen, ott megismerkedünk a berber pásztorokkal, ők adnak vacsit, reggelit, lehet csatangolni, nomád sátras alvás, pont ami kell. Egy jó kaja után végül is rábeszéltük magunkat, hisz úgyis akartunk dűnézni, a Kia viszont sokat nem bírt volna, így aztán üsse kő.
Mi is meglepődtünk mennyire össze volt rakva a dolog és azon is hogy nem akartak minket egyszer sem átverni, lehúzni. Kocsit őrzött helyen hagytuk, rendben volt a vacsora, reggeli, tevék, sátorban szivacs, minden. Jobb mint egy gyengébb szállodában.
Kisivatagoztuk magunkat, aludtunk a dermesztő szaharai éjszakában, aztán másnap újra M'ahid és vissza "Oziba". Megálltunk közben egy nagyobb oázisban pálmát mászni, 3 emeletes sárból felhúzott, durván rugalmas kasbánál, alkudoztunk datolyára és nem utolsó sorban élveztük a kellemes 30 fokot.
Este szállás az 5 euros helyen, majd reggel a helyi Hollywood következett (Ait Ben Haddou), ahol a Gladiátort, Múmiát, Názáreti Jézust,... stb. forgatták. Nem volt rossz, nem úgy, mint az a földút, amit a Marrakechbe visszavezető iránynak néztünk ki. Hiába írta az útikönyv, hogy magyar ember ne merészkedjen le az "N" jelzésű főutakról, a legbevállalósabb útitársunk addig erősködött, amíg neki nem vágtunk egy vékony fehér, szám nélküli szerpentinen az Atlasznak újra. Persze mondanom sem kell, 10 km után elfogyott az aszfalt. Többször kiszálltunk, olyan meredek volt az út, máshol pedig patakátfolyásba ragadtunk és hajtottunk át végül nehezen. 2000m felett azért ott is akadt hó már ráadásul. Jutott bőven mindenből és hát iszonyat parás volt az egész a bérautó miatt.
Megcsináltunk, aztán a hágó legmagasabb pontján, amikor újra megjelent az aszfalt mint olyan, lecsutakoltuk hóval az iszonyat lerobbant kocsit.:)
Befutva Marrakechbe már tudtuk előre, hogy ez olyan mint Pesten a klasszikus 8ker, s habár turisták által látogatott hely, az amúgy is arab rámenős agresszivitás itt extrán kijött. 5 m-t nem tudtunk menni úgy, hogy ne akarjon valaki üzletet kötni, kb. a saját anyjukat is eladták volna. Rengetek koldus persze, az egyik el is átkozott minket. Attól a pillanattól fogva már mi is szórtuk Árpád Vérének Szittya rontását ha kellett, ha nem.:) Kígyőbűvölők, mecsetek, millió árus, arab színek...
Éjszakára couchsurfing, és hát annyira nem jött be azért. Egy helyi suttyót sikerült kifognunk, akinek a profilja normálisnak tűnt, de iszonyú lepra helyen lakott. Nem is mondanék róla mást, csak annyit hogy érkezésünk után láttuk, hogy a wc-ben egy nagy darab szar úszkál bájosan. Persze jófej volt és ugye ingyen, de ennél a reptéri terminálos megoldás nagyságrendekkel bejövősebb.
Másnap gyors repülés Madridba, ahol egy erős fél nap alatt baktattunk egyet a legszebb épületeknél, meg valami EU-s, 25 év alatti diákjeggyel ingyen bementünk a Pradoba. Egy képet még ismertem is!:D
Éjfélre futott be a gépünk Bp-re, csütörtök reggel 8-kor pedig már mindenki díszesen mosolygott a munkahelyén újra.
Összességében nagy kaland volt. Eddig is igyekeztünk kihasználni a fapadosok nyújtotta lehetőséget, de ezzel az átszállásos, összelogisztikázós dologgal most próbálkoztunk először. Fogunk még asszem.
Jah és még valami. A dolog összköltsége repjeggyel, éttermi kajákkal, kocsival, benyával, belépőkkel, (...) mindennel fejenként 55e Ft volt.
Kedves Michael O’Leary! Köszönjük és üzenjük, hogy nagyon várjuk már azokat a fizetős wc-k helyére beígért állóhelyeket a gépeken. Talán akkor le tudnánk menni 1000 Ft alá is?:D
