Már a kérdés is felháborító, nem? Hiszen magyar embertől hazafiatlan a gondolat! Pedig a nap mint nap megjelenő cikkekből egyértelműen kiolvasható: előbb-utóbb vége a sztorinak, nincs helye ekkora országban egy nemzeti légitársaságnak.
Nemzeti légitársaság? Az évek óta orosz tulajdonban levő cég nem tudom mennyire nevezhető annak. A nevétől és zászlajától biztosan nem lesz magyar, ha az esetlegesen megtermelt haszon tisztán külföldi kézben marad.
De vázoljuk csak fel a helyzetet. Van nekünk egy Ferihegyünk, ami köztudottan elég drága. Nem is szeretik a fapadosok, ahogy erre Váradi Úr, a Wizzair ügyvezetője több interjúban is utalt már. De nyugodtan meg lehet vizsgálni a konkrét járatszámokat is. Nézzetek csak körbe pár weboldalon, hogy fapados társaságok hány gépet állomásoztatnak nálunk állandóra. A már említett Wizzair bázisán kívül semmi, s ez meg is látszik a válaszható úticélok számán is. A legjobb szemléltető példa erre a pozsonyi reptér: az onnan induló Ryanair járatok behálózzák Európát, aztán a budapesti számokkal összevetve szánalmasnak tűnik a 4 angol járatunk. A jegyár se maradjon ki a buliból, ugyanis 5 eurósnál sokkal drágábbat nehéz márciusra találni szlovák szomszédainknál.
Miután kicsorgattuk a nyálunkat az ottani akciókon, gondolkozzunk el, hogy miért nincsen itthon több fapadosnak bázisa. Pofon egyszerű a válasz: tökéletes szimbiózisban dolgozik a Malév – Ferihegy páros. Kiszolgálják egymást, biztosítanak elegendő forgalmat, így Ferihegynek esze ágában sincs leengedni az árakból, hisz kényelmesen diktálhatja feltételeit egy Malévval a háta mögött. Kölcsönösen előnyös nekik. Mondanom sem kell, a fapadosoknak így nem akkor üzlet már idejönni, nyilván iszonyú fontos számukra, hogy az utolsó centig érvényesíthessék a saját érdekeiket.
És akkor most játszunk el a gondolattal: mi lenne ha a Magyar Állam kihátrálna a Malév "biznisz" mögül, aztán így vagy úgy, de csődbe menne a cég? Ne legyen kétségünk afelől, hogy a felszabaduló piacra vércseként csapna le az összes low cost társaság. Viszont Ferihegynek, elvesztve vele egybenőtt partnerét, engednie kellene az árakból, feltételekből, szolgáltatásokból. (Gondoljunk csak a legendás, utasokat 30m-t szállító, 1-es terminálon használatos buszokra.)
A gyorsan betöltött űr után létesítendő új bázisok pedig ugyanúgy magyar pilótákat, stewardokat, kiszolgálókat, szerelőket, managereket jelentenek, ahogy minden más cégnél is. „Csak” a haszon kerül külföldi kézbe. Persze az már most is ott van, akárhogy is nevezzük a céget.
Ki melyiket választaná? Stabil 5-10 ezer forintért egy London Luton, vagy valahol 30 000 felett Heathrow?
Szóval kinek lenne jó egy esetleges Malév csőd? Nekünk, árérzékeny, magyar utasoknak egészen biztosan.