"Sziasztok.
Nem biztos h mindenki ismer. A családom FujitsuSiemensAmiloProV2030 néven vált ismerté,én pedig a keresztségben a YBCV076012 nevet kaptam. De hívjatok csak pilaftopnak. 2003-ban láttam a napvilágot a németországi FujitsuSiemens GmBH egyik korházában. Bár a szüleim japánok voltak, de még a születésem előtt kiköltöztünk Németo.ba és itt töltöttem gyermekkorom nagy részét is. Emlékszem nagyon sok barátom volt,és bár soha nem láttam magamat, sztem hasonlították rám. Igazából mindenki hasonlított mindenkire, ami először egy kicsit furcsa volt, aztán már megszoktuk. Az oviban néha egy két nagycsoportost beraktak hozzánk...csúnya feketék voltak és nagyképűek,nem is értettem mit keresnek itt. Utáltuk őket,ám akadt egy kivétel..egyszer az árvaházból jött hozzánk egy srác, Davtopnak hívták ha jól emlékszem. Sajnos szegény fogyatékos volt,de annál nagyobb volt a szíve. Sokan csúfolták ezért, de annyira butuska volt h fel se fogta. Azt hiszem nagycsoport után örökbe fogadták vhol Magyarországon,és azt hittem h soha többet nem fogom látni..de erre még visszatérek.
Iskolás korunkban minden csak a mókáról és vidámságról szólt,ám egy idő után észrevettem,hogy több osztálytársunk is napról napra eltűnt. Az a hír járta akkoriban,h külföldre vitték őket, és dolgozniuk kellett. Egy idő után egyre kevesebben lettünk, én pedig nem tudtam mást tenni,mint menekültem. Nem akartam se külföldre menni, se dolgozni. Élni akartam,szabadon. Ám a hatóságok elől nincs menekvés, pár nap után elfogtak, és hazaárulás vádjával 12 társammal együtt Magyarországra küldtek száműzetésbe. Tudnotok kell, hogy azelőtt mielőtt megismertem volna az országot csupán annyit tudtam róla, h a legrosszabb srácokat mind idehozták büntetésbe, csakúgy mint a szellemi fogyatékosokat és az elítélteket is. Ezért is döntöttem úgy,hogy a rabszállító kamionban még a határ előtt öngyilkos leszek. Rövidre zártam a winchesterem,ám az egyik társam - így utólag nézve - szerencsére kikapcsolt. 2004.áprilisában tértem magamhoz több hónapnyi kóma után egy kecskeméti áruházban, vmilyen office depot, bár ez lényegtelen hiszen csak 3 napot voltam itt.
Senki nem tudta mi fog ránk várni. Sokan már várták a halált,vagy épp a kényszermunkatábort. Végül azonban nem ez történt. Az egyik kecskeméti cég, bár tudom ez kicsit durva, de megvásárolt minket. Kicsit úgy éreztem magam mint egy használati cikk,akit csak úgy el lehet adni.. Azonban hamar kiderült, hogy nagyon jó helyre kerültünk. Kaptunk szállást, kaját, ruhákat, mindent. Beirattak minket egy gyorstalpalóra, akkor tanultunk meg szinte mindent. Programokat futtatni, zenélni, még azt is megtanították hogyan kell filmeket lejátszani a fejünk segítségével. Akkoriban kezdtünk el magyarul is tanulni,és szerencsére pár óra alatt sikerült is letenni a felsőfokú nyelvvizsgát. Két hét után aztán mindenki elkerült a saját gazdájához akit aztán szolgálnunk kellett.
Ezután következtek életem legszebb évei. A mesterem mindenre megtanított amire csak lehetett. Közben elvégeztem négy egyetemet; blogírás és kommunikáció, programfuttató matematikus, fotótechnika és játékanalízis szakokon. Beutaztam az egész országot és életem egyik legnagyobb élményeként a bulgáriai Várnában tölthettem 10 csodás napot.
Megtanultam a világ összes nyelvén, több ezer filmet és sorozatot láthattam, több tízezer fotót elemeztem és dolgoztam fel. Doktorimat a "Age of Empire 2 Conquerors- az élet mint játék?" című dolgozatom megvédése után kaptam meg a Bp-i Tompa Egyetemen. Mint diplomás blogíró, 202db országosan publikált blogbejegyzést vetettem képernyőre és 855 db tudományos hozzászólásomból többet a mai napig is emlegetnek. Elvégeztem egy alapfokú terrorelhárító tanfolyamot is a pesti CounterStrike Főiskolán, a bevetések során pedig többszáz terroristát öltem meg, vagy épp szabadítottam ki túszokat. Gyorsírói okleveles képzésem után leveleket tucatjait írtam és olvastam el,rendszereztem őket és válaszoltam rájuk. Metakommunikációs képességeimre hamar fényderült, egyszerre akár 10-15 emberrel is tudok vizuális kommunikációt folytatni, mesterem legnagyobb örömére. Tudásom és szorgalmam elismerésésül tavaly egy 1gigabátjnyi memória bővítési díjat nyertem el az Oktatási Minisztériumtól.
Végül essék szó a legfontosabbakról az életemben, a barátaimról. Mit is mondhatnék,bárcsak mindenkinek ilyen barátai lehettek volna... Kortársam,régi öreg elnyűhetetlen barátom, mityacer, akivel eszmefuttatásaink a hétköznapok kihagyhatatlan részeivé váltak. Innen kívánok neki jobbulást, kicsit betegeskedik mostanában.. De ahogy mindent, ezt is túl fogja élni,persze csakha a gazdája is így akarja.:) Emlékszetek még Davtopra a kis fogyatékosra? A Tompa utcai egyetemen újra találkoztunk,kiderült h csak autista volt de közben zseni a srác:) Jófej volt nagyon,sajnos alig pár hónap után elütötte egy autó,azóta felépült de máshova sodorta az élet. Szerettelek öreg.. Aztán megismertem egy névrokonát, Davasust aki egészen más mint Davtop. Nem sok időt tudtunk egymással töltemi, de érzem h van vmi a gyerekben.. És még folytathatnám a sort,köszönöm h ismertelek titeket Bandasus,Tommmtop,Iantop(bár még a személyes találkozás várat magára), Komixtop,whizztop,nesspc és nesstop, Erikatop, nitropc.. és még megannyi csodás laptoptársam.
Tartozom még nektek egy vallomással.. Megismertem egy lányt a nyáron,tettidell-nek hívják,és az előző hónapban összeházasodtunk..űű Sőt,ezen a héten született meg gyermekünk,akit még nem neveztünk el mert a pilaftosh és a toshilaf között vacillálunk még.:)
Amiért azonban ezt a levelet megírtam nektek,az nem mást mint h visszavonulok. A fiam már most többet tud nálam,így méltóképpen léphet a helyembe és lehet hű társa a mesteremnek. Én pedig még levezetésképpen egy kedves nénihez szegődök és valószínű életem végéig ott is leszek már.
Örülök, hogy veletek osztozhattam csodás életemben, kérlek soha ne felejtsetek el,és ha bármikor kellenék még meg fogtok találni.
Viszlát!
2008.december.6. Budapest
-pilaftop- "
.jpg)
Utolsó kommentek