Régóta terveztem már,hogy kedvenc fővárosunk olyan részeire is ellátogatok egy egy fotóriport erejéig,ahová általában esze ágába se lenne kimenni az embernek,hacsak nem ott lakik.Az első ilyen cél Csepel volt,melyet legtöbben csak a legendákból ismerünk. Ami biztos,a szocialista korszak remekművei mind megtalálhatóak itt,úgy mint a hatalmas lakótelepek és végeláthatatlan már megszűnt gyártelepek.Nekem ennyi már bőven elég volt,hogy útnak induljak,így hát a Boráros térről induló menetrendszerinti csepeli HÉV-vel neki is vágtam tényfeltáró utamnak.
Nagyjából 15perc zötykölődés után meg is érkeztem Csepel-végállomásra.Nem ért meglepetés,lerobbant HÉV pályaudvar,gyanakvó népek,lepusztult környezet.
Egy fontos információt azonban már rögtön az állomáson megtudtam; a helyi Csepel FC igen fontos meccset játszik a Doroggal az NB3ban..Időpont érdekes módon nem volt kiírva,bár nyílván az ittenieknek ez magától értetődő. Elkezdtem hát körutam,és bár fogalmam se volt hogy mi merre van,mintegy 5 perc után már meg is láttam a híres Csepeli Stadiont.










A stadion csodás látványa után a nagyobb paneldzsungelek felé vettem az irányt. Közben megjegyezném, hogy a fényképezőt percenként raktam el biztonsági megfontolásból,ugyanis a helyiek felettébb gyanakvóan néztek mit is keresek itt,én pedig nyílván testi épségemet megőrízve akartam távozni.
Tehát következett egy két lakótelep,igazából rosszabbra számítottam,de semmi gettó szerű,egyszerű panelek.












Folytatván utamat el is érkeztem Csepel központjába. Itt kellemes meglepetés fogadott,egy vadiúj orvosi rendelő mellett rendezett utcák,felújított piac,Csepel Plaza és persze McDonald's. Megjegyezném,hogy a helyi sajtburger felettébb ízletes volt,a kis shake pedig egyenes fantasztikus.








Elhagyva a központot még egy hangulatos sétálóutca is várt rám,ám itt egyes népcsoportok túlsúlya arra ösztökélt,hogy véletlenül se próbáljak meg fotózni,ezért asszimilálódtam és csepeli vagányként távoztam az adott területről.
Egy cél azonban még hátra volt,ez pedig nem volt más mint hírhedt Csepel Művek!
Nem is kellett csalódnom,hiszen igazolta "jóhírét" a terület. Hatalmas gyárak,tucatnyi kémény,lerobbant épületek és még sorolhatnám,igazi álomvilág. Bár a terület nem volt lezárva és pár jó mukásember lézengett a környéken,a már említett biztonsági okokból nem merészkedtem bentebb,bár a szívem húzott volna vmi jó kis téma után,inkább maradtam kivül.












Ezzel véget is ért az utam,és jobbnak láttam felszállni a közeledő HÉV-re.
Összefoglalva: Csepel tényleg olyan volt mint ahogy elképzeltem. Szürke,egyhangú,kissé félelmetes.Talán a szűken vett belvárosi rész meglepően jó állapota lepett meg egy kicsit,ám ez se annyira,hogy rendszeres látogatója legyek ennek a kissé elfeledett kerületnek.
(a rovat folytatódik,következő célállomás Békásmegyer...)