Tegnap és ma este rendezték a Bajnokok Ligája rájátszásának első mérkőzéseit, a Debreceni VSC, avagy a Loki a Levszki Szófia otthonában kezdett.

Hála az össze-vissza közvetítési rendnek csak streamen (azokat is össze-vissza váltogatva) tudtam nézni a mérkőzést. Ugyebár a DigiSport közvetítette - nem sokaknak van ilyen csatornája szerintem az országban - az első összecsapást, jövő héten a visszavágót majd a TV2 fogja.

Lényeg a lényeg öröm volt nézni, hogy a Debrecen nyíltan, olykor parádés megoldásokkal kombinálva játszott Bulgária fővárosában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bolgárok sem fogtak ki túl jó napot, legalábbis azokat az embereket akiket kiemelet a sajtó nem láttam villogni a pályán.

Először Bodnár hatalmas bombájával szereztük meg a vezetést - szerintem ez lélektanilag sokkolta is a vendéglátókat-, majd a félidőre is maradt az egygólos vezetés.

A második játékrészben hamar jött az egyenlítés, az 51. percben Bardon verte be a felsőbe a lasztit,1-1. Csodák csodájára nem jött a szokásos magyar átok, hogy akkor most összeomlunk és kapunk még 2-3-at. A 76. percben Dombi húzott el jobb oldalon, majd mesteri középreadására remek ütemben érkezett Czvitkovics, aki a kapu bal oldalába perdítette a játékszert. Ekkor úgy éreztem, hogy mostmár senki és semmi nem veheti el tőlünk ezt a győzelmet. Az a csapat, mely 2 gólt tud lőni idegenben, az nem eshet ki főleg úgy, hogy a Puskásban  ezek után  olyan teltház lesz, mint pl. Málta ellen.

Végszóként annyit, hogy drukkoljunk a srácoknak, mert ez az a csapat, amely igazán megérdemli a BL főtáblát. Nem utolsó sorban ez a diadal a magyar futballnak úgy kéne, mint egy falat kenyér, hisz valljuk be az utóbbi 5-10 évben nem sok sikerélményünk volt.

Végére itt van Bodnár gigagólja, HAJRÁ LOKI!

Nesztek, egy szegedi cimborám vette fel, aki nagyon figyel néha még hallhatja a hangomat!

Ébredés után alig 20km múlva a világhírű meteoráknál voltunk. A-kategóriás látnivaló nem kétség,kurva sok busszal,turistával és mégtöbb magyarral. Sajnos özönlik ide a nép. Ettől függetlenül szép volt.Panorámák itt,itt és itt.
És még pár kép:   Meteorák után meg se álltunk a tengerpartig, a cél Paralia volt. Fürdés, ouzo áradat, buli, alvás a parton és még minden más ami nem tűr nyomdafestéket:D Utolsó napunk reggelén a kéjes másnaposság érzésével döntöttünk a mihamarabbi hazaút mellett, ugyanis még nagyjából 1000km várt ránk hazafelé. Szaloniki előtt, a macedón határ felé tartó autópályát úgy 1óra,jópár ékes szitkozódás és teljes mértékben szabálytalan manőver után találtuk meg, a végén elmondom miért. Itt köszönném meg sőfőrjeinknek (Dezsi és Allen ezen a szakaszon) a kitartást,az erőt és nyugalmat,h végül mégis eltaláltunk a határig. Ha én vezetek, vszinű nekihajtok a szaloniki városházának amiért faszok.. Ja igen, szóval a görögök nem ismerik el Macedóniát,legalább is a nevét, mert ugye a legészakibb görög tartomány neve Makedónia, és szerintük csak őket illeti meg a név. Ennyi röviden, wikipédián nézzetek utána tök izgi.
Mac.-ban beugrottunk még Skopjéba, és megláttogattuk a helyi mekit.
Aztán még egy jó 8 óra és már otthon is voltunk. Az utolsó említésreméltó eset a szerb-magyar határnál történt, ahol is Röszkéhez érve hatalmas dugó és sor fogadott minket. Kb. 3-4órát kellett volna várnunk ha nem többet, de voltunk olyan okosak, hogy átmentünk egy másik határátkelőhöz alig 30km-el odébb. Ennek az átkelőnek pedig nem volt más a neve, mint TOMPA.

Köszönöm/köszönjük az eddigi figyelmet, balkán körút sorozatunk véget ért. Remélem nem voltam túl uncsi és sablonos, és a képekkel is sikerült vmilyen pluszt adnom az átlagos turistafotókkal szemben.
Jövőre ismét jeletkezünk majd, remélhetőleg egy távoli és még veszélyesebb országból.:)

Allen, Dezsi, Ian, Jordan, Marci, Tibzon, Tommm és pilaf voltunk
 

Reggel leugrottunk még Ksamil partjaihoz,közvetlenül Korfuval szemben Albánia legdélebbi csücskébe. Sajnos annyi eszünk volt, h a nagy strandra mentünk ami elég piszkos volt, pedig itt híresen tiszta a tenger, dehát majd legközelebb.
Aznapi célunk már Görögo. volt, így hát a határ felé vettük az irányt. Útközben azonban még megálltunk a Kék-Szem forrásnál amiről igaz említést tett az útikönyv, de szerintem egyikünk se számított ennyire elképesztő látványra. "A Gjirokastërtől a görög határig húzódó Mali i Gjere hegység délnyugati lábánál, Sarandëtől úgy 20 kilométerre enyhén északkeletre, a szép nevű Mesopotami településtől nem messze (innen csak 15 kilométer a görög határ!) található Albánia egyik természeti csodája, a helyi nyelven Syri i Kaltër-nek, vagyis Kék Szemnek nevezett forrás, illetve látványosság." ..."A Kék Szem szűkebb környezetében (úgy egy ötszáz méteres sugarú körön belül) mintegy húsz, különböző vízhozamú forrás tör a felszínre, amelyek között a Syri a bajnok: másodpercenként 6-7 köbméter kristálytiszta, 11-12 fokos víz zubog fel olyan erővel, hogy a körülbelül nyolc méter átmérőjű forrás közepén a víz jó tíz-tizenöt centinyit megemelkedik." teljes leírás és ismertető Csurtusék blogján
Fürödtünk,búvárkodtunk,ugráltunk(a többi turista nagy örömére és tapsviharát kiérdemelvén). Hideg volt,de isteni. Katt a képre nagyban!

  és a többi, először ugrás lentről:

Majd ugrás fentről:
  Miután kiélvezkedtünk a forrásnál, egy órán belül már könnyes búcsút kellett vennünk Albániától. Mindenki nevében mondhatom, h rendkívül megszerettük ezt az egyelőre még kicsit szegény,kicsit ütött kopott, de mégis gyönyörű országot és a - pár kivételtől eltekintve - nagyon szimpatikus albán népet. Görögországban az első dolgunk egy jó kis hipermarket volt Ionannia városában, majd K-felé folytattuk utunk a Meteorák felé. Úgy voltunk vele,h ott alszunk ahol ér minket az éjszaka. Így is lett végül, ám amikor megérkeztünk Trygonaba este 9 körül, a falu apraja nagyja még nagyban iszogatott,kártyázott és mulatott. Mi se akartunk kimaradni, kikértük a helyiek által is favorizált 2euros 0,5l-es borocskát és nyomtunk egy durva aranyásót. A egy tök jó játék amúgy, Tibzon mester által ismertük meg. A végén már annyira jól éreztük magunkat,h ez feltűnt a helyieknek is, akik pár euroért nagyon jó kis helyi muzsikát játszva dobbal és vmi fújóssal rögtönzött táncházra invitáltak minket,ami mi kézséggel elfogadtunk:) A végén még egy nagy adag kolbász+kenyér kombóval is megleptek minket úgyh nyugodtan mondhatjuk,hogy rendkívül kedvs vendéglátók voltak. A helyiek ajánlására a falu után lévő focipálya szerűségen sátraztunk, este pedig minden valószínűséggel egy hatalmas görög hegyimedve mászkált a sátrak között, bár csak egy szemtanúnk jelentkezett reggel:)

Ébredés a parton, majd haladtunk tovább az ország déli csücske felé, utunk pedig továbbra is a csodás tengerparton vezetett végig. A nap elején beugrottunk még Himare városába, amely olyan "a riviéra fővárosa" jellegű település. Reggeli a parton,ahol két albán hölgy szemei tapadtak társaságunkra.. Tommm,Ian és jómagam lemerészkedtünk és egy közös fotót sikerült készíteni a blog olvasóinak:) Mikor megkérdeztük tőlük, hogy milyen email címre küldhetnénk el a fotót, sajnálattal és kissé csodálkozva közölték, hogy nincs email címük.. Himare "vidámparkja" is megérne egy posztot, de beszéljenek inkább a képek. A Gena néven futó albán Balázs Pali is igen figyelemreméltó személyiség, nyílván zenéje is grammy díj gyanús.

 Dél körül már Sarandeba voltunk, amely a déli riviéra legnagyobb városa és üdülőközpont. Ismét sikerült 10€/fő-ért egy jó kis szállodát találnunk Hotel Republika néven.

A hotelben aztán ketté vált a társaság. Az egyik kocsival elmentünk Butrintba, Albánia egyik leghíresebb nevezetességéhez. (Butrint (vagy Butrinti) romváros Albánia déli szegletében, Saranda városa és a görög határ közelében. A Jón-tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján, Korfu szigetével szemben található. Az ókorban Buthroton néven a görög Épeirosz, majd mint Buthrotum a római Epirus provincia jelentős városa volt. Albánia egyik legjelentősebb történelmi épületegyüttese, a UNESCOvilágörökségi helyszíne 1992 óta.)

És egy két panoráma még:

Utána haza,este laza borozgatás a parton. Sarande by night;

Vlore után már célegyenesbe voltunk az Albán-riviéra előtt, ehhez már csak a több mint 1000m magas Llogara-hágón kellett átkelnünk. Felérve a hágóra csodás látvány fogadott minket, pl ilyen, ilyen és ilyen.

Útközben azért még láttunk egy két érdekes dolgot, pl szétlőtt 50-es táblát, végre már egy két bunkert, az országúton lebzselő csacsikat,és leégett erdőket. Meg kell még jegyezni, hogy Vlore-tól szinte végig teljesen új, kiváló minőségű friss ropogós főúton jöttünk végig, lám lám mégis milyen jók ezek a hírhedt albán utak..;)

A hágó után pedig leereszkedtünk utunk egyik csúcspontjához, Dhermi városához, ahol végre saját szemünkkel is láthattuk a már sokak által csodásként leírt tengerpartot. Nem kellett csalódnunk.. Kristálytiszta, kavicsos, meseszép, írtózatosan kék és rettenetesen hideg tenger várt minket.

Allen bloggertársam ereje teljében mázsás köveket dobált, melyet megdöbbenve néztek a partról árgus szemekkel figyelő albán barátaink.

Fürdés és döglés után egy remek étteremben kajáztunk - ahol végre nem akartak átverni minket, hozzátartozik, hogy homokos volt a pincér és J.Á. nevű társunk nagyon megtetszett neki. Vidám perceket éltünk át amikor egy arra tévedt albán marha elkezdte legelészni az étterem egyik nagylevelű növényét:)

Kaja után még egy kis strand,este egy jó kis hamburger majd tűzrakás a parton. Összefutottunk még két lánnyal is a sátrainknál, az egyik magyar volt és mint kiderült norvégok,belgák, németek és egyéb nemzet fiai és megtalálhatóak a parton.

Meleg volt,fáradt voltam,fotózni se volt kedvem. Ez lett belőle. Albánia folytatás hamarosan.

 

Nem egyszerű hétvégén vagyok túl. Meg szeretném osztani veletek az egésznek az esszenciáját, hátha tudok vele valakinek segíteni.

1. Ha este háromnegyed 7-kor a telefonodon ébresztenek: gáz (kivéve ha délutáni szundizásban vagy, de erről most nem volt szó)

2. Ha elindulnál a városba, és 8 kor tusolás közben majdnem belehánysz a kádba: gáz

3. Ha nap közben felébredsz, mert pisálnod kell, és utána odasunnyogsz a kissé morcosnak tűnő anyukádhoz, és a széleslátókörűséged egyedül az bizonyítja, hogy így kezded a beszélgetést: "Ugye most egy szimpla bocsátkéréssel nincs elintézve a dolog?" : gáz

4. Ha reggel 11-kor addig gondolkozol az ajtótok előtt, hogy be menj-e, vagy hogyan menj be, míg rád nyitják, és kedvesen azt mondják, hogy: "na húzzál befelé" : gáz

5. Ha este fél 9-kor találkozol barátaiddal, és azt mondják: "te már tuti ittál" (miközben nem): gáz

Lényeg a lényeg, hogy nem mindig sülnek ki jó dolgok abból, ha az ember elindul bulizni, és reggel 11-ig nem kevés mennyiségű alkoholt visz be a szervezetébe, bármennyire is jó ötletnek tűnik akkor.

Apollonia után a napi végcél Vlore városa volt, Albánia 4. legnagyobb városa, 2. legnagyobb kikötője. Rövid keresgélés után találtunk is egy hotelt ahol 2 tengerre néző, teljesen igényes szobát vettünk ki, 10€/fő áron, reggelivel :) A képen látható is a hotel, egy kis vlorei utcarészlet, egy jól sikerült panelszerű magasház, és a tenger Vlore mellett.  

Este természetesen kimentünk a partra a szokásos plázsolásra, majd visszatérve a hotelbe a lovak közé csaptunk, az út egyik legemlékezetesebb ivászatát produkálva. Tudom kicsit már sok a naplementés sziluettes képekből, de még ezt a párat engedjétek meg.

Végül pár panoráma, először kilátás a hotelből:

  ugyanez este:

és esti tengerpart:

Durres után már Tirana hívogatott minket, és bár a csoport egyik része szkeptikus volt a fővárossal kapcsolatban, mégis sikerült őket rávenni, hiszen Albánia nem Albánia Tirana nélkül. A két város között jó kis autópálya épült, így alig 20perc után ott is voltunk, ám a város határában már elkezdődtek a dugók. Innentől jó fél óra, és sőforjeink rátermettsége kellett hozzá, hogy épségben jussunk be a főtérre. Parkolóhely hiányában leraktuk gyorsan a kocsikat az út szélén, majd 10perces villámlátogatás után már haladtunk is tovább Elbasan felé. (tiranai főtér panoráma nagyban itt   )

Kisebb kavarodások után sikerült kiverekedni magunkat Tiranából, majd Elbasan felé vettük az irányt. Egy kaptatós 50-60km-es szerpentin után érkeztünk meg a város előtti hegyhez, ahonnan a csodás Albán Krómművek és a város távoli panorámája tárult elénk.  

Bár a Krómművek megért volna egy külön fejezetet, mi mégis haladtunk tovább dél felé, hiszen sűrű volt még az aznapi program. Alig 100km múlva (közte 50km friss,ropogós autópálya szerűséggel) már meg is érkeztünk a Fier melletti Apolloniába, az egykoron híres ókori város megmaradt romjaihoz.

Az Apollonia melletti hegy tele van bunkerekkel, aki megmondja hány db bunker van a képen,ajándékot kap!!

 

4.napi végállomásunk tehát Durres volt, Albánia 2.legnagyobb városa, hatalmas kikötő- és üdülőközpont. Ahogy várhattuk a Plazh teli volt albánokkal, mindenki ilyenkor nyaral. Szerencsére viszonylag gyorsan találtunk szállást, egy albán szipirtyó 50€/8fő áron adta ki 2 szobás igencsak lepusztult apartmanját. Miután 1 éjszakért 5 perc alatt keresett 50€-t, utána nem volt rest az apartmanhoz tartozó kis étteremben jól átkúrnia minket. Kb. mindenre dupla árat számoltak, de a legjobban - az amúgy rendkívül ízletes és roppant találó nevű - Pilaffal jártunk. Az öreglány a 100lek(210ft) helyett 300leket kért egy adagért,mondván, hogy az dupla adag. Nekünk se kellett több,jó kis botrányt csináltunk mikor kiderült, hogy majd 5ezer Ft-tal le akartak minket húzni. A végén persze nyertünk :)
 Este lementünk a partra plázsolni egyet, Tommm bemutatta légpuska tudását, majd egy hangulatos mini vidámpark dodzsemjében vezettük le az aznapi feszültséget.

Másnap reggel még benéztünk Durres központjába, ahol a mecset megtekintése és egy jó kis zabálás után megnéztük a híres Durresi amfiteátrumot.

Durresi panoráma az amfiteátrumból: